Amit eltemettem magamban oly rég, azt tegnap újra feltéptem és kimondtam. Talán jól tettem, talán nem. De legalább már nem mar ott bent, nem feszíti a lelkem kis zugait. Talán soha sem felejtem el, de már tovább tudok rajta lépni. Már minden más. És nekem pont ez kellett: a lépés. Tettem egyet és az elképzelttel ellentétben ez nem fájt.
A bizalom kérdésével régen foglalkoztam. Mert azt hittem létezik az én szótáramban is. De a félelem nem hagyta, hogy létezzen. Talán most majd hagyja élni.
Sok még a megválaszolatlan kérdés és a ború nem egyszerre tűnik el. De már süt a nap és én mosolygok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése