Ha Albert Einsteinre hallgatok, akkor soha nem hagyom abba a kérdezést. Ezért lehet, hogy annyi sok miért van a szavaimban?A jó öreg viszont arról nem írt, hogy mi van, ha nincs válasz, nem kapok.. Akkor mi a helyzet? Kérdezzem meg még egyszer, vagy felejtsem el?
De mi van akkor, ha abba a szindrómába esek, hogy túl sokat akarok tudni? Honnan tudom, hogy hol a határ?
Tudott valamit az öreg.. most is feltettem párat.
Ja igen és a költői kérdésekkel kapcsolatban sem minden tiszta... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése