2009. november 27., péntek

Nullus agenti dies longus est.

Egyszer egy beadandó, vagy éppen egy vizsga köti le a figyelmemet. Egyszer amerikai írók, majd reklámjog..
Nem mintha nem örülnék nekik, csak néha szeretnék ülni és szusszanni egyet. Mondjuk, azt is tudom, ha ezek nem lennének, akkor unatkoznék is, ami rosszabb.
Tudom, kicsit összeszedetlenül írok, de tényleg le vagyok kötve.

Még a munkát is otthagytam miatta. Ennek is örülök. Nem akartam volna tovább egy olyan helyen lenni, ahol a koszon kívül semmi nem ragad rám. Semmi használható és még pénzben sem igazán éri meg. De ma végeztem. Többet a közelébe sem megyek. :)

Nincsenek megjegyzések: