2010. május 8., szombat

Erdély

Gyakran gondolkodom a származásomon, a neveltetésemen, mindazon, ami engem olyanná tett, mint amilyen most vagyok. Sok érdekes dolgot fedeztem már fel, de az ember mindig keresi a gyökereit. Természetesen nem a múltban szeretném magamat definiálni, de azt hiszem a réginek megvan a hatása az újra. És ez a legérdekesebb dolgok egyike.
Ha nagyon kisarkítom a dolgot, akkor erdélyi származásúnak mondhatom magam, bár az az én generációm a harmadik, amely a trianoni határokon belül él, mégis sohasem voltam az elcsatolt területeken.
Bár az örökségemet már elvitte az árvíz 2005-ben, de a kiváncsiság odahajt. Remélem tehát, hogy lesz esélyem hamar elmenni és meglátogatni a rokonaimat, és megnézni azt a szépséget, amiről mindenki beszél.

Nincsenek megjegyzések: