Az kötött le, hogy interjúkra jártam. Igen, így többesszámban. Ugyanis sok reklámügynökséget megpróbáltam, elküldtem nekik az önéletrajzomat, hátha kellek. Behívtak 3 helyről is, ami nem sok, a jelentkezésekhez képest, de nekem rengeteg, ha csak egy munkahely kell.
Az első interjú jó volt, de nem hívott vissza a csaj, csak két hét múlva. A második a Café volt. Nagyon lelkesen mentem, hiszen hallottam már róluk, és a web store-jukért meg oda-vissza voltam. Kedvesek voltak, ez is jó volt. Na és ide tartozik egy csoda is. Itt találkoztam ugyanis életemben először egy normális HR-essel. Pedig mindenki tudja, hogy milyen remek gondolataim vannak a HR-esekről. De itt normális van. Azóta se térek magamhoz. Ja, meg ide FELVETTEK!!! :D űberlájk... A harmadik egy inkább fiktív időpontú interjú, amit addig tologatott az ügynökség CEO-ja, hogy kicsúszott abból az időből, amíg tudok várni.
A lényeg tehát, hogy van helyem, méghozzá remek. A kollégákat még nem ismerem, mert az első nap még előttem van. De nagyon várom. Végre élesben is kimondhatom, hogy "bemegyek az irodába". Yeah!
Emellett persze nem sok minden van. Az egyik kiscicát elneveztem Bruce Willis-nek, mert kerek a feje és esküszöm hasonlít az eredetire. Majd egyszer rakok fel egy összehasonlító képet, hogy mindenki számára világos legyen ez az eget rengető tény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése