Rájöttem, hogy nagyon szeretem a havat. Olyan misztikus csöndet és fényt képes varázsolni mindenhova, hogy az ember is elnémul a láttán. Nem kívánja ezt a törékeny egyensúlyt megtörni.Olyan érdekes, hogy a jól ismert dolgokat is nagyon meg tudja változtatni, mintha nagy fehér lepedőkkel lenne letakarva kis világunk. Ismeretlenné válik a terület. Ha 10 éve ugyanazon az úton indulunk el minden nap otthonról, de azt vastag hó fedi, elfeledjük, hogy hol is volt a járda és hol kezdődik az út. Ez nem furcsa?
S talán pont azért szereti mindenki a tavaszt, mert ezek a lepedők lekerülnek és újra láthatóvá válik minden, amit a szemünk úgy megszokott, amikor kitekintünk az ablakon.
Persze erre is csak nyáron jövök rá. Nem vagyok én egy kicsit spétreakciós? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése