Szerintem a Karácsony az, amikor egy egész évnyi "nélkülözés" után a nyakadba szakad 3 napra a családod. Rosszabb esetben nem tudsz velük mit kezdeni, enyhébb esetben felmerülhet pár vita.
Szeretet ünnepéről akkor beszélhetnénk, ha az emberek a mindennapi problémáikat, konfliktusaikat a "küszöbön" kívül tudnák hagyni és csak arra koncentrálnának, hogy az együtt eltöltött idő jó legyen. Viszont véleményem szerint senki nem tud kibújni a bőréből és a sérelmeit sem tudja csak úgy elfelejteni. Az teljes összezártság általában pedig a negatívumokat hozza elő.
Most persze mindenki azt hiheti, hogy a Karácsonyról alkotott véleményem teljes mértékben negatív és én magam vagyok a Grincs.. Ez persze nem igaz, már csak azért sem, mert a szemfülesek már észrevehették, hogy azért mégiscsak nagy betűvel írtam le ennek az ünnepnek a nevét.
Ennek egyszerű az oka. A Karácsony számomra nem abból áll, hogy giccses dalokat dudorászva díszítek egy olyan fát, amelyik vígan élhetne egy erdőben, hanem az előtte lévő pár napról, amikor ajándékot vadászok baráttal/testvérekkel és ide-oda beülünk ebédelni, teázni, vagy csak egy kicsit beszélgetni. Ezek azok a percek, órák amelyek az egész ünnep hangulatát meghozzák.
Még pozitív élmény, maguknak az ajándékoknak az átadása és az öröm, amit az arcokon látok, amikor megtudják mit is kaptak.
Furcsa kis világunk minden áron el akarja hitetni velünk, hogy a jó ajándék a drága ajándék és azokra ne is gondoljunk, akik esetleg ilyenkor egyedül vannak.
Én gondoltam és gondolok most is azokra, akikről tudom, hogy egyedül ünnepeltek, mert sejtem, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen "Együtt" napot teljesen egyedül átvészelni.
Láthatjátok ezt a kettősséget. Hát ezt gondolom a Karácsonyról. Minden évben várom is, meg nem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése