Valaminek a vége, valaminek az eleje

Hát ennyi volt...
Szomorúan léptem ki az épületből, hagytam el az elmúlt egy évem emlékeinek helyszínét. Még mindig tetszik. Olyan színes és vidám. Pont ilyen munkahelyről álmodtam anno.
Minden nap, amikor beléptem, felvidított...a lila oszlopok, az óriási logó, a színes falak és bútorok, minden. És most ki kellett belőle lépnem utoljára.
Fáradtnak érzem magam, mintha az egy éve mozgó valami most mély fújtató hanggal leállt volna és csak most érezném, hogy mennyi ideig ment.

Persze ez nem a végzet, senki nem halt meg, és mindenki jól van. De azért nekem egy kicsit szomorú.

Tovább kell lépnem és meg kell mutatnom azoknak, akik nem hittek bennem, hogy igenis megvan az az energia, amit ők nem találtak. Szeretném, hogy picit érezzék, hogy elveszítettek valami jót. Csak egy picit.