Az egyik legrondábban hangzó magyar(nak álcázott, latin) szó, amely jelentésében is tükrözi hangzásbeli tartalmát. A tökéletességre való törekvés. És ez nem szimpla, "én szépen a vonal mentén tudok kivágni formákat" törekvés, hanem már-már beteges ragaszkodás a precízséghez és a sikerhez. Ez mire jó?
Nagyjából arra, hogy megakadályozzon a precízségben és a sikerben. Mert a rögeszmésség több pontatlanságot okoz, a siker iránti befeszült vágy miatt, mint aki lazán ám egy kisebb hibafaktorral dolgozik.
Na meg arra, hogy folytonos lelkiismeret-furdalást okozzon. Erre pedig vigyázni kell, mert az emberek egyike sem tökéletes és a törekvéstől sem lesz az. Ez van.
mély gyűlöletem a tiétek
3 hónapja

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése