Még benne van a kezemben a bundád tapintása, a fülemben a nyávogásod és lelki szemeim előtt a dacos, ártatlan pofid. Imádtalak, imádlak. Hiányzol.
Mondanám, hogy gyere vissza, de csak az itt maradtak fájdalma beszél belőlem. De neked már nem fáj semmi. Már a cicamennyországban fekszel egy meleg radiátoron, vagy falatozol valamilyen finomat.
Örülök, hogy voltál! Szeretlek Frici!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése