Történt velem egy s más az elmúlt időszakban, lett volna miről írni. Mégsem tettem .. eddig.
Pedig az elmúlt események szálainak végiggondolására nincs is jobb módszer, mint írni azokról.
Kezdődött az egész úgy, hogy júliusban kezdtem egy - a korábbihoz hasonló, ám egészen más - munkahelyen, ahonnan két és fél hónap múlva mosolyogva távoztam, álmaim munkahelyére. Végre. Két évet vártam, hogy elérjem, de sikerült. Elégedett voltam. Azt gondoltam, hogy bármit el lehet érni, csak akarni kell. És ezt szó szerint is értettem.
Ám a munkahely jobban meggyötört mint azt sejtettem volna korábban, így kezdtem egyre jobban és jobban lecsúszni. Mígnem kiderült, hogy egy komolyabb betegségben szenvedek, amely felborította a fizikai és a lelki egyensúlyomat is. Addison-kór. Keményen hangzik, de nem annyira az. Egy hiánybetegség, amely jelen esetben hormonok hiányát jelezte, elég durván. Szerencsémre sok ember féltése és segítsége rávett, hogy elmenjek és az orvosokkal megoldjuk ezt a kisebb-nagyobb (nézőpont kérdése) bajt.
És hogy mi a tanulság? Ha egy munkahely nem tetszik, keress jobbat. Ha pedig már mások is azt tanácsolják, akkor jobb, ha elmész az orvoshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése