Amikor először mondtam neki, hogy szeretem, a karjaiban voltam, és éreztem, hogy ki kell mondanom. Szerettem volna. Így közel hajoltam a füléhez, és belesúgtam a bűvös szót. Mikor újra teljesen láttam az arcát, láthattam azt a hihetetlen örömöt a mosolyában. Azt a mosolyt sohasem felejtem el.
A karjaiba szorított. Nem kellettek tovább szavak. Még az sem, hogy ő is elmondja. Hiszen akkor tudtam és minden mozdulatában éreztem, azt a mély szeretetet, amely akkor és azóta is a szívemig hatol.
Mind a ketten tudtuk, hogy az egy nagyon boldog pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése