2010. szeptember 21., kedd

Isi és Meló kalandjai..

Telik az idő. A héten már a harmadik suli hetem kezdődik, elérkezve a teljes félévem harmadához. Nagyon furcsa, hogy nem kell bejárnom naponta a jól megszokott Frangepán utcába és nincs az a nyüzsi mint régen.
Levelezőn a diákok java része akkor gyerekkel rendelkezik mint én, és másod-, vagy harmad diplomás. Nehezen tűrik a kötöttségeket, a pénteki órákra pedig nem nagyon járnak be. A tanárok is engedékenyebbek. Egy beadandó és semmi több. Viszont sokkal jobban lehet velük egy-egy órán haladni és kommunikálni, mint nappalin. Szóval van előnye és hátránya is annak, hogy kiszakadtam a jól megszokott kis környezetemből.

Egy másik, ám bosszantó tényről is beszámolnék nektek. A Zsuzsival közös kirakatrendezős projektünk ugrott. Amit bevallom, én nem bánok, de a csajszit sajnálom, amiért elesik ettől a pénztől és mondhatni kihívástól.
Az üzletben dolgozók butasága és ízléstelensége az, ami lapátra tett minket. Kihallgattak, titokban telefonálgattak és húzták a szájukat. Ez persze hirtelenjében nagyon dühítőnek tűnik, de azt gondolom, hogy csak nevetni érdemes és sajnálni őket. Többet semmiképpen.

Szóval Drága Barátnőm! Ne búsulj, bár tudom nem szoktál. Élvezd, hogy sokkal több vagy náluk és erre a szintre már nem tudsz süllyedni! :D

Nincsenek megjegyzések: