A vér nem válik vízzé

Miért van az, hogy akikkel a vér összeköt, azok ellenségként tekintenek rám? És akik távolról, de szeretettel figyelnek, azoknak bármit mondok hallják és képesek velem örülni, vagy sírni?

Mert sajna így van. Talán a testvéreim azok, akik részmunkaidőben figyelemmel kísérik életemet, de a szüleim semennyire sem. És nem látom, hogy hiányolnák ezt, akár egy pillanatra is.

Mivel láttam már más családi köteléket így kihűlni, ezért tudom, hogy nem lenne szabad hagynom elmenni magam mellett ezt a helyzetet, de már engem sem érdekel. Nem tud a végtelenségig lekötni, hogy megkapom-e ezt vagy sem. Mert akkor nem figyelek magamra, csak magam mellé. És a hiány miatt nem fogom látni a saját jelenlétem. Ez pedig csapda.

Van persze megoldás arra, hogy minden rendben legyen. Vagyis inkább a probléma elkendőzése. A költözés.

De egyenlőre sem erő, sem idő nem áll a rendelkezésemre, így bírom, még ha fáj is.