Persze ez idő alatt sem tétlenkedtem. Kerestem a lehetőségeket, hogy a zöldhasú közelébe kerüljek és felcsaptam újságírónak. Az előbbi gyatrán megy, az utóbbi már sokkal jobban. Szeretem csinálni. Vicces, amikor tudod, hogy milyen sokan olvassák el a cikkedet. Van benne valami hátborzongató.
Egyébként a suli levelezősként nagyon nem vicces, voltam Nagyváradon egy napra, és a Gyagya macskája lekölkedzett. Öt, azaz 5 kiscica van. Cukik, amíg bele nem gondolsz abba, hogy (1.) ezek még szaporodhatnak tovább, (2.) etetni is kell őket.. pénzből.
A korábbi sorrend kedvéért a sulival kezdem a panaszáradatot. Kilenc napot vagyok bent, 3-3 konzultáció minden tárgyból. Nem elég semmire és a tanulásra késztető motivációmon a béka popója van. Ráadásul a csoporttársak butasága kiakasztó.
Nagyvárad egy rég nem látott pozitív elem volt az élet kirakósában. (de szépen tudok fogalmazni :D:D)Egy jótékonysági focimeccs kedvéért mentünk le és icipici városnézéssel párosítottuk az élményt. 424-es gőzőssel robogtunk az erdélyi cél felé, meg vissza. Csak szegény pára feladta Püspökladánynál az életét, így egy ocsmány dízel került a nosztalgia vonat élére. Egyébként volt sörözés, meg Détár Enci koncert. (ami egyébként 3 sör után jó volt)
Na a kisciccek. Édesek, imádom őket, de az állatkáikat nem. Ezért bármilyen cukik is, nem nagyon fogdosom a kis cukorka valójukat. A Frigyes nem nagyon élvezné, ha hoznék neki haza bolhát. Ez biztos.
Na jó. Thats all folks! Hulla vagyok és ez a bejegyzés minőségén is meglátszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése