Várakozni és tétlenül állni a legrosszabb dolog. Amikor kicsit kilátástalannak tűnnek a dolgok és azt érzed, hogy egyszerre robbansz a dühtől és olvadsz a szomorúságtól, akkor vagy a békaperspektíva szintjén. Én ott vagyok. Semmivel nem haladok és ez a rossz hangulat átterjed azokra a tevékenységekre is, amelyek még megvannak. Megmérgezik a maradék jó pillanatokat.
Persze ha hibáztatni akarnék valakit mutogathatnék mindenkire, de tudom, hogy magamra kellene. A rossz döntések sodortak a várakozás és félelem kapujába. Most itt állok.
Elhagyott fiókaként csipogok a földön, picit összetörve, kétségbeesetten. Valaki segítsen visszakerülni a fészekbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése