Egyébként a világ változatlan körülöttem. Az emberek ugyanolyan önzőek és kicsinyesek, valamint pletykásak. Valamelyik nap az egyik munkatársammal jártam, a másik napon egy másikkal, ugye annak ellenére, hogy van párkapcsolatom. Szörnyűűű....Az emberek, hiába van saját életük, csak a másét figyelik. Ha abban valami jó történik és az illető boldog, akkor rém féltékenyek és keresik a hibát a boldogságán. Ha a másik életében viszont valami rossz, vagy éppen furcsa dolog történik, akkor majdnem, hogy boldogságot okoz a pletykásoknak. Ha pedig nem történik semmi, akkor valaki kitalál valami olyat, amitől majd nem lesz csönd...
Ezt számomra mindig is nehéz lesz megérteni.
A betegségen túl egyébként jól vagyok. Tegnap megnéztem az Utolsó tangó Párizsban c. filmet, amelyet úgy másfél éve már láttam. Most nem tetszett annyira, de sebaj, majd ma a Keresztapa I.! Abban sohasem csalódom. :)
(A képen egyébként a csónakos pletyka elnevezésű gyönyörű szép növény található. Ha egyszer nagyon durvát hallok, majd magamról, akkor a pletykáló illető egy ilyen növényt fog tőlem kapni. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése