Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy egy kapcsolatban, legyen az család, párkapcsolat, vagy éppen baráti kötelék, ki az első? Ki az, akinek a boldogságát előbbre valónak tekintjük?
Hülye kérdés. Tudom.
A diplomatikus válasz az ilyenekre az, hogy mindkettőnk boldogsága azonosan fontos, és a kompromisszumok az élet fontos velejárói. Ám ezek a szép gondolatok ritkán párosulnak valódi önzetlen, vagy liberálisan egyelő tettekkel.
Ráadásul szerintem nem is minden esetben kell önzetlenül viselkednünk.
Vannak azok a helyzetek, amelyek nem az önzetlenséget, hanem annak ellenkezőjét kell alkalmaznunk. De nem tesszük. Inkább szenvedünk önzetlenségünk boldogtalanságától, mintsem, hogy kilépve, de azzal megbántva a másikat, tovább lépjünk. Nem akarunk megbántani senkit, pedig néha elkerülhetetlenek az ilyen ütközések. Mert van az a helyzet, amikor más boldogsága a mi boldogtalanságunk. Ezeket a helyzeteket fel kell ismernünk..
mély gyűlöletem a tiétek
5 hete

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése