Évértékelés, átértékelés

Hetek óta vannak a tarsolyomban remek témák, amelyekről itt szeretnék egy kicsit írni. De nem megy.
Nem gondolom, hogy írói válságban lennék. Nem vagyok író. Csak egy önmagát objektíven látni próbáló személy. (Az objektívtól persze fényévekre áll már az a tény is, hogy önmagamról írok.)
Na, de alapvetően azért nem ezt szerettem volna most kifejteni.

Inkább összefoglalnám az évemet. Az érzelmi és társadalmi tapasztalataimat.
A 2012-es év viszonylag viharosan kezdődött, mivel elvesztettem az első hónap végére az imádott állásomat. Az ezt követő két-három hónap letargikus és 'eztmostmiértkellett' állapota nagyon sokat rontott az önbecsülésemen és a világlátásomon. A kapcsolatom korábbi megromlása május végére elszakadáshoz vezetett.
Ez a kimondottan rossz periódus már már a depresszió szélére söpört. De a sorsnak nem ez volt a célja velem. Kaptam egy útvezetőt egy olyan ember személyében, aki már több hónapja az életemben volt, de nyár elején kezdett el segíteni.
A segítsége nagyon komoly hatást váltott ki belőlem. S bár kezdetben nagyon bukdácsoltam és volt, hogy visszaestem a startkőre, de az év második felére eljutottam arra, hogy mind kevesebb és kevesebb, novembertől pedig már alig éltem meg nagyon keserű pillanatot. Ezért és a barátságáért örök hálával tartozom a sorsnak és természetesen Neked!

Ha le kellene írnom, hogy mik a tapasztalataim, benne lenne a legfontosabb is: Mindent teljes erőbedobással kell csinálni. Mindent!
Korábban nem hittem abban, hogy a tapasztalatok erősebbé és gyorsabbá tesznek. Csak a letaglózottságot, az apátiát éreztem egy-egy veszteség után. Ma már azért tudom, hogy egy-egy kétségbeesett pillanat után ki kell tudni józanodni és a helyén kell kezelni a dolgokat. Különben közel négyszer olyan sokáig tart a felépülés.
A másik szinte létfontosságú tapasztalat a pozitivitás. Irtó hülyén hangzik, hogy egy-egy vereség után pozitívan tekintsünk a jövőbe, de ezt kell tenni.
Érdekes tapasztalat volt ez is. Amikor a sikertelenségben hittem, meg is kaptam. Amikor a sikerben akkor meg azt. Nem úgy és abban a formában kaptam meg, ahogyan kértem. De nyitott maradtam és amit kaptam, jobb, mint amit kértem.

A sors már tudja, hogy ki fogok tartani. Szeretnék millió egy dolgot megcsinálni, átélni és elérni. De nem szabok határokat. A vitorlás vizsgát tervezem, de ha autós, vagy motoros lesz belőle, annak is nagyon fogok örülni. :)

Na igen. És ne feledjük el, hogy január második napján egy új és szakmabeli helyen kezdek!
Már nagyon várom! :)