Holnap

Seneca - aki már közel 2000 évvel ezelőtt is sokkal okosabb volt, mint a mai emberek többsége - feltette azt a költői, ám a filozófia illóolajával átitatott kérdést, miszerint miért tekint mindenki a holnapra?
Miért van az, hogy az emberek többsége képtelen élete pozitív eseményeit észrevenni és élvezni, csak várja a jobbat, a holnapot.
A válasz: Fogalmam sincs.
Talán túl sok filozofikus könyvet olvasok és emiatt érzem ezt problémának, de ha így haladunk, akkor az életünk egy nagy várakozás lesz és semminek sem tudunk majd örülni. Elvesznek az apró mosollyal töltött pillanatok, a meghitt és ténylegesen átélt percek, mert nem a jelen a fontos, hanem a jövő.
De nem túl nagy áldozat a mai nap a holnapiért? A ma miért ér kevesebbet?