Régen egyáltalán nem hittem a depi létezésén, úgy gondoltam, hogy egy nem létező dolgot találtak ki azok az emberek, akik egyszerűen nem akarnak sehova menni. Most már azért változott a hozzáállásom. Ezzel nem azt mondom, hogy depis vagyok, csak egy kicsit megérintett ez a valami. Amikor semminek, de semminek nem tudsz örülni. Szörnyű egy érzés. Tehetetlennek érzed magad, mert bármibe fogsz, nem tudod élvezni. Ekkor elkezdesz agyalni és mivel a hangulatod rossz, így a kapcsolataidat, a körülötted lévő embereket sem tudod úgy értékelni, mint általában/normálisan.
Azt hiszem ennek vetettem most véget. Kb. 1-másfél hónapig voltam, fent és lent. De nem hagyom, hogy legyen lent. De, ha lesz is, akkor sem lesz annyira lent. Nekem a féltékenységre, a bánatra és a félelemre nincs szükségem. Így kerülni is fogom őket.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése