Tudom, hogy elvesztem az érzelmeim hálójában. Csak azt nem tudom, hogyan kéne kijutni. Az örömöknek nem tudok igazán örülni, a bánatba meg belefulladok. Nem tudom igazán élvezni azt, ami megadatott. Pedig sok ember van, aki cserélne velem. Mind párkapcsolatot, mint sulit, mind családot, mind barátokat. Nekem mindegyik megvan, mindegyik jó. De mindenben csak a rosszat látom. Valószínűleg mert félek ezek elmúlásától és attól, hogy a rossz valóban bekövetkezik. Félek a fájdalomtól, bár ezzel fájdalmat gyártok magamnak... előre. A meg nem történtek fájdalma.Hülyeség. És tudom, hogy ha nem kreálnék ilyeneket és csak élvezném, amit kaptam a jó Istentől, akkor sokkalta jobb lenne. De azt, hogyan kell? Hogyan kell élvezni a jót? Hogyan kell?
Hogyan kell nem a bolondságot látni, hanem a boldogságot?
Ezt kell megtanulnom. Való igaz tehát, hogy az élet egy tanulási folyamat, persze nem csak papoknak. Hiszen minden új - jó vagy rossz - dolgot tudni kell a helyén kezelni és élvezni. Mert a rosszat is élvezni kell, vagyis a jót látni benne.
De ezt még meg kell tanulnom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése