A magunk alkotásai vagyunk

Létrehozunk. Jót, rosszat, örömöt, bánatot, magunknak és másoknak is. Persze leginkább magunknak. Hiszen minden cselekedetünk, minden szavunk és gondolatunk következménnyel jár és változást hoz. Mindig mi irányítunk, csak sokszor nem tudunk róla. Nem csak úgy megtörténik, azért mi erősen teszünk.

De mi tettük magunkat olyanná, amilyenek most is vagyunk. A mi eredményünk. A siker és a kudarc is. A bennünk lévő kitartással, erővel, szeretettel és ennek ellentéteivel dolgozunk, anélkül, hogy különösebben tudatában lennénk.

Közben okolunk, agyalunk és hisszük, hogy ha valami hiba csúszott a gépezetbe, akkor az csak részben a mi bajunk. Hogy van, akivel a bajt megosszuk. Azt, amibe mi másztunk bele.

Pedig nekünk kell kijönni belőle. Ki is tudunk, csak kifelé nehezebb mint befelé. Ettől pedig félünk.

Albert Einstein azt mondta: Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Igaza van.