A várakozás az egyik legrosszabb dolog a földön. Ha jóra kell várni azért, ha rosszra, akkor meg azért. Pedig elég sok ember él úgy, hogy egy nagy várakozás az élete. Vár erre, majd arra. Az oviban a sulira, a suliban a munkára. A munkában a munka végére. A barátokkal töltött időben arra, hogy ledőlhessen. Majd a végén várja a halált. De nem élvezi azokat a pillanatokat, embereket, helyeket, amik, akkor és ott vannak, csak azokat várja, amik majd lesznek.
Így nem akarok élni. Élvezni akarom a pillanatokat, még a rosszakat is. Mert mindegyik egyedi, mindegyik megismételhetetlen. Egy nevetés, egy sírás, egy beszélgetés, egy barát, egy szerelem. Mind egyedi, mind azért értékes, mert akkor ott van.
És a legértékesebbeket nem is vártuk, csak betoppantak, ott állat előttünk. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése