Sokszor változunk anélkül, hogy tudatában lennénk a változásnak, magának. Hogy miért? Mert alkalmazkodunk a környezetünkhöz, azokhoz az emberekhez, akik körülvesznek és szeretnek. Mi azt szeretnénk, hogy ők örüljenek, ők meg azt, hogy mi örüljünk. Csak tudni kell összehangolni a dolgokat. Ezek a csiszolódási folyamatok változtatják meg a lelki világunkat, életszemléletünket, hozzáállásunkat a dolgokhoz. Lehetnek, ezek örömkeltőek vagy okozhatnak akár bánatot is. De vajon azok a változások, amiket tudatosan próbálunk megvalósítani, ugyanolyan hatásosan mennek végbe? Vagy pont a tudatosság öli meg a változás lehetőségét?
Hiszen rutinból cselekszünk, szinte minden ismert dologban. Így például, ha egy megszokott útvonalon haladunk nap mint nap, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy fáradt reggelen emlékezni fogunk a magunknak tett ígéretre, hogy ma más vonalon haladunk célunk felé...
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a hit a változtatásban elindíthatja az átalakulást. Mert a tudatosságnak nem feltétlenül kell párosulnia a feledékenységgel és az újból egyszer csak rutin válhat.
(kép:blog.hmns.org)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése