Történt ugyanis, hogy az elmúlt hét nyelvészet tanulása, nem bizonyult annak a tudásnak, ami a vizsgán a legalább 91%-os eredmény eléréséhez szükséges lett volna.
"Ez van. Legalább átmegyek és akkor ezzel sem kell többet foglalkozni. Vagy. Csak egy kettes legyen, az nekem már elég..." - mondaná egy átlagos hallgató.
De én nem érzem magam átlagos hallgatónak. Úgy gondolom, hogy van egy kitűzött célom, egy határ, amit szeretnék elérni. Ha ezért sem teszek meg maximálisan mindent, akkor miért? Mi lesz az, amiért igen?
Úgyhogy én most mindent megteszek azért, hogy ez a tárgy, ezek az ismeretek ne rontsanak az eddig elérteken. Ennek persze több oka/célja is van:1. a kitűzött átlag
2. a nyelvészet később fontos szerepet tölthet be
3. most már csakazértis
Sokan nem tesznek meg mindent a dolgaikért. Legyen az iskola, barátok, szerelem, vagy egyéb dolog. Csak mikor már késő, akkor veszik észre, hogy sokkal többet is megtehettek volna. Ezt persze tudták időben is, de nem törődtek vele. Vagy azt mondogatták maguknak, hogy úgy sem tudnák megcsinálni. De meg sem próbálták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése