Falak. Ezeket építgetjük magunk köré. Nem csak láthatóakat, amik a házak köré kerülnek, hanem a lelkünk köré is. Magas áthatolhatatlan monstrumok, melyekkel elzárjuk magunkat a világtól. A rossztól, de a jótól is. Bemagyarázzuk magunknak, hogy nélkülük védtelenek vagyunk és a létük a saját érdekünk. Közben szenvedünk, hogy nem ért meg minket senki. Senki nem látja, hogy milyenek vagyunk. De hogy is láthatná bárki is? Csak a falakat látják és azok áthatolhatatlanságát. Ott állnak a fal tövében és várnak. Várnak, hogy egyszer beereszd őket és megláthassanak téged.
De örökké ők sem tudnak és nem is akarnak várni. Ahhoz túl rövid az élet.
Ezennel minden falat lebontok. Bízok, hiszek, szeretek és mindezt megmutatom a világnak. Építettem én már elég falat. Nincs szükségem rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése