Miért csak a saját hibáiból tanul az ember?

Azért mert mástól nem hiszi el. Mondhatja, azt akármilyen hiteles ember, nem fogja meghatni. Maximum picit elgondolkodik, majd megy tovább, mintha semmi sem történt volna. De van, olyan, amikor a helyes válasz ott van előtted és nem látod. Pedig szinte kiszúrja a szemed.
Az ember tehát alapvetően vak, vagy önként vagy ennek tudata nélkül. Aki önként, az gyáva. Aki viszont nem tud a vakságáról, sokszor érthet félre dolgokat, tetteket, eseményeket. És csak egy meghatározó esemény az, ami látásra bírja. Valami, ami arra készteti, hogy a lelkébe és az emlékezetébe nézzen és lásson. Lássa meg a dolgokat, jeleket, amik ahhoz a meghatározó eseményhez vezettek. Az ilyen embereket váratlanul éri a dolog, s csak alapos lelki munka után jönnek, rá, hogy nem volt az olyan váratlan, csak nem látta. Például, ha átmész az úton, elüthet az autó, ha nem nézel körbe. Ha körbenézel, akkor nem. Mert akkor tudod, mikor kell lépni és mikor maradni.
Én magamba láttam és rájöttem, hogy buta voltam. Nem láttam a nyilvánvalót, a valódit. Most már látom, és tudom az utam.