Szerkesztő kisasszony:D

Hosszú napunk volt Drágáim!
Minden a Bosnyák téren kezdődött. Kis híján késtünk az ultra szigorú Buza tanár úr előadásáról. Ami azért lett volna kifejezetten problémás, mert leüvölti a hajadat. Ő "intelligens". Ezt úgy kell érteni, hogy egy baromi nagy bunkó, aki lenéz, mert okosabb nálad. Megismerem az ilyet, én is valahol hasonló vagyok. Mint, ahogy több ember körülöttem. De ezek nem tudnak zavarba hozni, vagy feldühíteni. Én velük szórakozom. Velük is érzem jól magam. Most ez a téma szempontjából mindegy is.
Szóval betértünk az órára, ahol lelkesen le lettünk oltva, hogy nem elég, hogy semmit sem tudunk, de nem is vagyunk hajlandóak a fejlődésre, tanulásra. (Mellékesen megjegyzem én hajlandó vagyok.) Ezek után lettek kiosztva a feladatok, így a szerkesztői feladatkör betöltése is meghirdetésre került.
Én el is fogadtam. Szóval én vettem át a vezetést. Ami azért jó, mert 1. szeretem a kezemben tartani az irányítást. 2. utálom, amikor egy vezető nem csinál szart se és "egy szinten haverkodik" a többiekkel. Mert szint különbség nincs, de ha vezet akkor csinálja is, ne csak a címmel parádézzon.
A belső vezércikk megírása is rám testálódott, ami egy csavarként még belpolitikai témát is visel. Nem egy csodás kombináció?
Aki nem tudja, annak elmondom, hogy a belső vezércikk az az iromány, amely erőteljesen a véleményt tartalmazza, majdnem, hogy arról szól. Ezért is mosoly fakasztó az, hogy a téma pedig belpolitika. Mindenesetre én a legjobb tudásom szerint megírom a cikket. Lesz, ami lesz. Szerintem tetszeni fog neki, van egy olyan belső érzésem.:D

Már megszokhattátok, hogy a kulturális antropológiáról mindig írok. Most is megteszem. Megint egy remeg kis népségről bámultunk ezer éves felvételeket (videóóóóóóóóót). Ezúttal olyan ágyékkötős afrikai esőcsinálókról szólt, akik véráldozatot mutatna be. Úgyhogy a végén kezdtem rosszul érezni magamat fizikailag a sok csirke nyakazástól. Amik (a csirkék) miután elvágták a torkukat, még tovább is repültek. Fúj.