Pszicho-szekció

Mindig mindenki magának okozza a rosszat. A titok is hasonlóról szól, de ez pszichóbb valójában. Ugyanis szerintem mindenki maga bassza el az életét. Mindenki sértődékeny, önző és kicsinyes, de a legnagyobb baja, hogy mindehhez makacs módon ragaszkodik is. Vagyis, egy dolog megsértődni és duzzogni. De, ha hosszútávon csinálja az ember, akkor többet veszít, mint amennyi figyelem terelődik rá. A többi ember egyre türelmetlenebb lesz és egyre kevésbé tudja majd tolerálni ezt a fajta viselkedést. Ilyenkor talán érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy mégis megteszi az adott dolgot, vagy folytatja a kölyökként való viselkedést és akkor elvesztett valamit. Azt, amit megtehetett volna.
Makacsnak lenni szar. Ez ugyanis nem azonos az ötletekhez való ragaszkodással, ez más. Ez az, amikor csakazértis. Egy csomó mindent lehet veszteni miatta/vele. Ez a rugalmatlanság és a bukás egyik fő okozója.
Szóval figyeljetek arra, hogy vannak határok, amiket nem érdemes feszegetni, mert ezek nem pontos határvonalak, hanem inkább sávok. És az ilyen sávba belépni veszélyes. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ne azért ne nyúlj a konnektorba, mert valaki azt mondta, hanem mert megbasz az áram. Valamint a saját magad által elcseszett kedvet, csak saját magad oldhatod fel. Nincs mindig valaki más is ott a közelben.

Ez így kusza, pedig amikor kitaláltam még volt értelme. (kép: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipédia:Téka/Pszichológia/Cikktéka/1 )