Bármi új

A világ napról napra más arcát mutatja, változik. Én is változom. Valamikor ez pozitív irányú, valamikor negatív. Azt gondolom mostanában sok olyan esemény, dolog történt velem, amely megerősített, hogy jó úton haladok, az irány megfelelő. De ahogy haladok, török előre, kezdek egy picit visszariadni.
Ez olyan mint, hogy elindulsz a mesebeli válaszútnál a sötétebb, félelmetesebb irányba, mert te mint bátor ember azt gondolod, hogy neked a rögösebb, nehezebb, de rövidebb út jó, megbirkózol bármivel. Aztán, amint elhagytad a többieket a válaszútnál, akik a barátságos kedves, könnyebb utat választották, akkor az úton döbbensz rá, hogy egyedül vagy, és bár ez megtérül, mert te hamarabb érsz el olyan dolgokat, amiket mások csak egy hosszabb folyamat után, azért szíved legmélyén egy pici félelem kezd el kalapálni. Elkezdesz kételkedni abban az erőben, ami benned van. Pedig úton vagy. A legnehezebb döntésen, hogy menjél-e vagy sem(?), már túl vagy. Elindultál. Aki feladja és visszaszalad, hogy a többiekkel mehessen a napocskás úton, az gyáva.
Ezzel nem azt mondom, hogy vissza akarok szaladni, sőt. Csak az a pici félelem felütötte a fejét, hogy az életem mégsem olyan, mint annak gondoltam. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy vak voltam eddig, de most látom, hogy szar. Hanem, hogy az út rögösebb, mint azt képzeltem. Amikor dönteni kellett és beláttam ebbe az irányba, akkor valahogy könnyebbnek tűnt. Abban viszont nem kételkedem, hogy megvan bennem az erő. Csak ez a páni-félelem tűnne el. Lennék újra olyan, mint azelőtt. Vagyis bátrabb. Hiszen pont azért választottam ezt az utat, mert azt gondoltam, hogy elég erős vagyok hozzá.
Nem szabad csüggednem, hiszen ha magamban nem tudom tartani az erőt, akkor hogyan tudok, majd örülni magamnak?

Leírom nektek, hogy miért vagyok büszke magamra:
-el mertem menni valahová, ahová sokan nem mernek csak úgy maguk elindulni
-határozott vagyok a céljaimat illetően, de nem vagyok rugalmatlan a változásokkal szemben
-képes vagyok ezekért a célokért küzdeni - még ha fel is üti a fejét a pici félelem - , kitartani
-tiszta szívből tudok szeretni
-szeretek itt, ebben az országban élni, nem csak álmodozni, hogy valahova majd elköltözöm
-szeretek tanulni, legyen az bármi új
-szeretek új élményekhez jutni (Még ha az, csak annyi, hogy süt a nap a téli, havas mezőre, amit én a vonat ablakából csodálok és az arcomon érzem a nap melegét. Ez nekem élmény, valami icipici plusz.)