Mivel ígértem nektek, vagy ha nem olvassa ezt senki, akkor magamnak (:D), hogy megírom milyen volt a Diana kiállítás. Szóval, a rövidet akarjátok hallani, vagy a hosszabb verziót? Megkapjátok mind a kettőt.1.Röviden: Jó.
2. Hosszabban: Nagyon jó.
Na jó nem csak ennyiből állt a dolog. Miután hajnali 10.30 percre megérkeztünk a rezidenciára, ahol a kiállítás helyet talált (http://kcsr.hu/rezidencia.htm), szóval eme remek másik utcáról érkezős visszagyalogolós esemény után felhörpintettük ingyen innivalónkat. Természetesen az aulában ácsorgás sem mehet feszültség vagy gubanc mentesen. Ekkor, pontosabban beléptünk pillanatában láttuk meg őt (akit ÉN nem fogok Ő-nek írni, mert nekem ő nem Ő). Stábbal, munkában. (ezek olyan információk, melyeket privátban megosztok azzal,akit érdekel, de itt azért nem világítanák rá reflektorokkal) Szóval ez a személy kapcsolatban, ill. csoporttársi állapotban van az én Ildikó barátnémmel. Aki, mármint az Ildi megfagyva, sokkos állapotban vett tudomást az ő jelenlétéről. Na mindegy, érzem, hogy már maci málnás verzióba estem és senki semmit. Az Ildit kiolvasztottam, majd próbáltunk a kiállításra koncentrálni. Ami kétségtelenül jó volt. Mivel sajtó képviselőként voltam jelen, így ugye én egy nappal korábban láttam, mint, hogy a kiállítás megnyílt volna és még Avonos ajándékot is kaptam. (Ezzel csak dicsekedni akartam. Bi-bi-bí.) Az Ördög Nóra nevű, nagyfejű személy volt a host és az ő kis felkonfja után végigsétáltunk a kiállításon. Az országban elsőkként, ingyen. (bi-bi-bí) A kiállított darabok egy része valóban nagyon érdekfeszítő, de van uncsi rész is. Végeredményben tök jó. Ha akartok menjetek el és tekintsétek meg, bár szerintem nagyon drága. Én hálával is tartozom az Ildinek a free entry-ért. KÖSZI!
A tantárgyaimat is a pénteki napon kellett felvennem. Az sem ment zökkenőmentesem. Reggel keltem, abban a hitben, hogy felveszem a tárgyakat a kiállítás előtt. Nem ment. A neptunban hiába voltam már fél 8kor fent a 8as kezdéshez, mert az utóbb megnevezett időpontba kihajított mint macskát szarni. Ahogy ez a kedves mondás is tartja. Negyed 9kor sikerült, az égetően fontos (milyen ironikus) testnevelést felvennem, ami csak azért tartozott a sürgős kategóriába, mert 20as korlát volt a kiválasztott időponton. Ezek után 3/4 órának kellett eltelnie, hogy újabb tárgy kerüljön a felvett tárgyak mappába. Reggelre ez volt viszont az utolsó próbálkozásom is, mivel akkor már késésben voltam a megbeszélt találkozásról. Este tudtam csak pótolni. Úgy gondolom, ez blog bejegyzésem legunalmasabb része az olvasók szempontjából, de nekem azért nagy feszkót okozott.
Ma (febr.1.<--már február van, nem állat??) pedig Ákosomnak segítettem az angol nyelv elsajátításában. A szavakkal tisztában van, csak a kiejtésükkel nem. Nem baj, bele fog jönni. Csak komolyan csinálja a nyelvtanulást! Mindenesetre mókás vele angolt tanulni, mert nem tudod mikor játssza, hogy nem tudja és mikor ténylegesen nem. Azt mondja nyáron akar nyelvvizsgázni. Úgy legyen!
A hősös szót pedig csak mókából írtam ki a címbe. Ezzel emlékeztem meg a kiállítást támogató tv csatorna egyik önreklámjáról.
Kép:(http://news.bbc.co.uk/2/hi/in_pictures/6260858.stm) Daily Encounters: Photographs from Fleet Street opens at the National Portrait Gallery on 5 July 2007. (Lady Diana Spencer and the press - by Ian Tyas, May 1980)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése