Rögeszmésnek lenni, vagy nem lenni

Régen azt gondoltam, hogy ha sokat gondolok valamire megkapom. Ennek ellenére mindig akkor kaptam meg, amikor nem számítottam rá, vagy már nem gondoltam rá naphosszat. Azt hiszem ez sok dologgal így van. Legyen akár ember, vagy tárgy. Hiszen ha túl sokat gondolok rá, akkor nem történik semmi, ha másra koncentrálok, vagy lekötöm magam, akkor meg igenis történik. Ezzel lehet kikerülni, vagy legalábbis felismerni a rögeszmésséget. A túlzott ragaszkodást egy dologhoz, gondolathoz, emberhez. Manapság már ha kelletlenül is, de nekifogok másnak, hogy ne váljak rögeszméssé egy dologban. Ne görcsöljek rá. Az a legrosszabb. Abból nem sok jó szokott ugyanis kisülni.
Így volt ez a beadott kérelemmel kapcsolatban is. Múlt hétig minden nap megnézegettem a neptunt,hogy beírták e már, hogy nem kell bejárnom, fel vagyok mentve az óralátogatási kötelezettség alól. A lekötöm a figyelmemet taktika annyira bejött, hogy ma szinte meglepődve tapasztaltam, hogy megérkezett az ezzel kapcsolatos levél. Szerencsére (vagy írjam, hogy természetesen) mind a két beadott kérelmemet elfogadták, teljesítettnek tekintik a tárgyakat. Azt pedig már csak az egóm mondatja/íratja le velem, hogy mind a kettő jeles eredménnyel lesz bekönyvelve az e-leckekönyvembe.