Megéri, vagy elveszett?

A jelentkezők száma azóta felszökött 60 felé, de ennek ellenére sem látja senki a fantáziát a szakirányomban. Lassan, de biztosan kezd beivódni a zsigereim közé a lemondás. Azt hiszem ezt a csatát elvesztettem. Hiszen, ha 60 emberből eddig egynek sem igazán tetszett ez az irány, akkor a maradék sem fogja preferálni. Pedig ez úton árulom el, hogy aki PR szakos akart lenni, az nem az üzleti szakirányban van, hanem a közéletiben, az enyémben. Na mindegy. Nem töröm magam, hiszen az érintettek úgy sem olvassák.

Tegnap csak dolgoztam. Lassan nem csak a kedvem, hanem a türelmem is elfogy az emberekkel és a munkával kapcsolatban. Remélhetőleg a tavasz változást hoz. Kellene már a változtatás. Hiszen lassan 2 éve vagyok diák egy ócska helyen, ahol kihasználják az embereket. Nem mintha ez máshol annyira különbözne, de talán kissebb a nyomás egy emberibb helyen.