Már két napon túl vagyok a második félévből. Eddig igazán jó. Tényleg. Volt hat különböző órám. A közös az volt bennük, hogy minden tanár kikészült az évfolyam durva figyelmetlensége, hangossága miatt. 120-ból körülbelül 30 figyelt, a többi érdekesebb témát talált az előadóénál és ezt ki is fejtette.Az első óra tömegkommunikáció volt, amit Győrffy bácsi tanít, aki nagyon jófej és sokat nevettünk. Persze nem ez a kurzus célja, csak egy pozitív velejárója. Utána nyelvészet volt, majd internetes kommunikáció. Mind a kettő, a nem sok vizet zavar és a nem sok említést érdemel kategóriákba tartozik.
A hétfői nap utolsó előadásán, a kulturális antropológián pedig a kezem csuklónál megpróbált elválni a testem többi részétől, olyan, de olyan sokat írtunk. Persze megérte, hiszen egy igazán érdekes óráról van szó.
Kedden irgalmatlanul korán kellett kelni. Az ok a retorika óra volt, amin a bácsi amolyan első soroknak beszélő bácsi. Vagyis ha hátul hangzavar van, vagy a hallgatók nem figyelnek, az őt különösképpen nem zavarja, nem érdekli. Azokhoz beszél, akik figyelnek. És azok az emberek voltak azok is, akik megtudták, hogy a leírtakból lesz a vizsga.
Elhatároztam, hogy lovagolni fogok. Újra. Ezúttal az iskola keretein belül, ugyanis a drága főiskola meghirdette a testnevelés tantárgy keretein belül a lovaglást.:D
Ma pedig elmentem dolgozni. Mint ahogy szoktam ma is, amikor sétáltam befelé, megkérdeztem magamtól, hogy De minek?.
Ma szegény drágámnak leverték a térdét.:( Bolond munkatársak. Szerencsére már nem sokat dolgozik itt, remélem én sem. 23-án megy védeni a szakdolgozatát. Mindenki drukkoljon, mert bár gond egy szál sem lesz, de miért ne.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése